Vígjáték egy mániákusan társat kereső fiúról, valós történetek alapján. A filmben két történetszál váltogatja egymást: egy burleszkszerű társkeresési hajsza és egy tragikomikus szerelmi történet. A főhős, Én egy monitorra meredve ül egész nap egy szerkesztőségben, és az ablakon át lesi az utcán zajló életet. Meglátja egy nőben élete minden reményét, és éjjel-nappal leveleket hordoz neki. Kudarcai még több nő megismerésére sarkallják. Idejét egyre inkább a nők után való járkálás tölti be. Életformájává válik az ismerkedés: ismerkedik utcán, bulikon, kerthelységben, táncházban, házibulin, koncerten, könyvtárban, múzeumban, buszon, a Margitszigeten, chaten, moziban és a Szigeten. A háttérben dübörög a budapesti éjszaka: a Zöld Pardon, a West Balkán, a Pecsa, az A38, a Sziget. A hazai elektronikus és alternatív zene legjobbjai szólalnak meg DJ Palotai szerkesztésében (Amb, Beatman, Ludmilla, Colorstar, Ez a divat, Kispál és a borz, Másfél, Membran, Modul, Neo, Quimby, Toy Division). A komikus, egyre abszurdabbá váló társkeresést egy felszabadult, tragikus, őrült szerelem képei oldják fel. A fiú a Szigeten megismerkedik egy lánnyal, akivel elvonultan élnek a Kopaszi gáton. Lázadásuk a világ ellen lassan aláássa kapcsolatukat. A lány romlott nőként viselkedik, mindenki prédájaként írja le magát. Kiderül, hogy a fiú volt az egyetlen az életében. A fiú elkergeti a lányt, és ekkor döbben rá, hogy ő volt élete szerelme. A két történet egymásnak kölcsönös folytatásai, végtelen kört alkotva.